Szeretlek mert fontos vagy nekem ! Amiről azt hisze hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. Néha észre sem vesszük, milyen szoros kapcsolat fűz össze bennünket más emberekkel. De ha egyszer belegondolunk, rá.
Az érzelem a pillanat tört része alatt tovaszáll, De az emléke az, amit szívünk örökre magába zár. Lágyan játszik, surran, s majd egyszer elreppen, De mi őrizzük, ott lent, mélyen emlékeinkben. Tudat alatt a régi dolgok sokáig maradnak még, Minden rossz dologban a jó is hosszasan ott él. Aki nekem nem csak egy a sok közül, hanem számomra az egyetlen és rajta kívül nem is kell számomra más.
Addig vagy boldog, míg van, aki szeret, ki bajban megfogja kezed és hogy milyen fontos is neked csak akkor tudo ha már nincs Veled. Mindegy is, de valamelyikünk nagyon rossz helyen van. Vagy a fontos szó is olyan légből kapottá és elcsépeltté vált, mint a szeretlek ? Emberi mivoltunkból adódóan mindannyian máshogy vagyunk beprogramozva.
Míg nekem van egy elképzelésem a fontosságról, mi van, ha az az illető, aki számomra fontos , egy teljesen más jelentéssel ruházza fel ezt a rövidke szót? Mindig arra gondolj, a nagyon szeretlek kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz, hogy én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz. Az első: A másik ember fontos , egy érték a számomra.
Az öröm annyit jelent, mint megpihenés abban a jóban, ami után vágyakoztunk, ami felé törekedtünk. Nem csak szóban lehet a másik tudtára adni, hogy szerete hogy fontos neked. Egy pirulással, néhány esetlen szóval, a viselkedéseddel.
Amiből a másik pontosan tudja, hogy zavarban vagy. Mert ettől bájos vagy , csodálatos, megható. Most a fogaim közé szorított szívvel, bátran kinyögöátkozottul, rémületesen fontos vagy nekem. Egy ilyen végzetes érzésnek akkora súlya van, hogy időnként kedvem támad futni tőle, vagy toronyugrást fontolgatok. Nekem fontos , és itt most nyilván nem arra gondolok, hogy ötpercenként meg kötőszóként használja, de azért szeretem hallani.
Persze az mindenképp fontosabb, hogy mutassa, bizonyítsa, de semmiképp sem árt, ha szavakba is önti az érzelmeit. Veled akarom megélni a telet és a nyarat. Filmezni akarok veled egy hideg délutánon,hozzád akarok bújni,együtt nevetni,és együtt sírni.
El akarom mondani,mennyire szeretlek ,és mennyire köszönöm,hogy vagy nekem. Hozzád tartozom, bármi is történjék! Semmi sem szakíthat el minket egymástól, mert.
Nem akarok továbblépni, Sophie – csúsztattam két ujjamat édes kis álla alá, arra ösztökélve, hogy felemelje a fejét. Egy ideje már nem meghódítani akarlak, hanem csak magam mellett tudni. Túl fontos vagy nekem , hogy csak úgy elengedjelek.
Nem volt tökéletes, semmi ilyesmi. Időnként igyekezett olyan lenni, de akkor szerettem a legjobban, ha nem erőltette. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem ! Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz.
Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled. Két csillag ragyog az égen, egyek ok már nagyon régen. Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém? Ha nem nekem születtél, miért születtem én? Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinné hogy igazán szeretlek.
Nem tudok aludni, remeg a szívem… hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon. Te vagy a nap, mely lenyugszik este.
Hét csodája van a világnak, hat földrész, öt sarka van a pentagonnak, négy levele a lóherének, három ócean, két szemünk van, de belőled csak egyetlenegy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.