A megfogalmazott teljes lemondás ellentétben van a csengő-bongó rokokó formával, a művészi kifejezés mögött érezhető nemes emberi tartással. A költemény műfaja elégia, és a megszemélyesített Reményhez szól. A vers egésze egy allegória, melyen belül egy másik, a kert allegória található. A Remény-allegória keretként fogja közre a kert-allegóriát. Ahhoz, hogy megalapozza közös jövőjüket biztos állás után nézett és mialatt nem tartózkodott Lilla közelében, kedvesét édesapja feleségül adta egy gazdag kereskedőnek.
Ezek után a költő összeomlott. Ez a szomorú esemény váltotta ki a Reményhez megírását. Ez a versszak hűen tükrözi a mű szentimentalista stílusát. Az els s utols versszak alkotja a kerett, melyet a klt a Remny megszltsval llt figyelembe. Csokonai Vitz Mihly A Remnyhez c. Az elégia szomorkás hangvételű vers.
Ebben a korban a házasságot a szülők szervezték, főleg vagyoni alapon. A vers valóban reménytelenül fájdalmas, szomorú érzéseket fejez ki: csalódottságot, magányosságot és reményvesztést. A költő egy elvont fogalomhoz fordul, a megszemélyesített reményt szólítja meg. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!

Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának,. A Reményhez nem tartalmaz ilyet: a befejező sorok tűnnek a legkeserűbbnek, hiszen a lírai én örökre búcsút vesz mindentől, ami örömet jelent a számára.




